1956 - Feledni nem szabad!

1956 - Feledni nem szabad!

Sorstalanság a sorsom

2017. február 08. - Tombor Mónika

Nincs hazám. Elvették. Hontalanná váltam.

Magyar voltam, vagyok és maradok is annak

A Kárpát - medencében van a volt drága hazám.

Magyarul imádkoztam, mert arra tanított anyám.

Hontalanná váltam, mert szabadságra vágytam

Isten segítségét kértem, lelkem neki ajánltam.

Fegyverrel kezemben, szívemben vággyal,

Harcoltam, hogy majd minden embertársam

Szabad lehessen bármilyen hitvallással

Csak magammal küszködöm most, nem mással.

Várom, hogy az Istenem hív majd harsonával

Számítgatom, hogy vajon mennyi jót csináltam.

Többet adtam e, mint amit én itt-ott csak találtam.

Állok majd a Teremtőm előtt szilárdan, bátran,

Egyenesen, büszkén, kihúzva magam, katonásan.

Elbicsaklik majd a mérleg egyensúlya terhétől.

Roskadni fog a jó tevénység óriási sokaságától

Magyarul köszönöm majd a hontalanságból

Ha segítesz bennünket az elnyomástól

Hogy szeretet, béke, megelégedés lehessen a világon

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hegedus-laszlo-jeno-versei.blog.hu/api/trackback/id/tr9312238220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása