1956 - Feledni nem szabad!

1956 - Feledni nem szabad!

Civilizáció

2017. február 08. - Tombor Mónika

Több mint száz éve annak,

Amikor igazat adtunk Aranynak.

Családi kör, vagy Walesi Bárdok,

A szegény jobbágy, vagy nyalka huszárok,

Toldi trilógiája és más írások

Mind szeretetről beszéltek,

Vagy harcról és szabadságról.

 

Most ebben a zavart világban

Ahol gyilkosság és rablás

Szinte napirendé vált.

Háború is van bőven.

És még mi mindig kössük a kutyát

A földbe vert karóhoz erősen?

 

Pedig Arany János már megírta,

Réges - régen, tisztán, hihetően:

„Azelőtt a háborúban

Nem követtünk semmi elvet,

Az erősebb a gyengétől

Amit elvehetett, elvett”

 

Gondolod, hogy másképpen van mostan?

Más a rend a mai háborúkban?

Mindig megverik a kisebbeket,

Az erősebb kutya jogán, mint az ebek?

Hallgasd meg válaszát Aranynak,

Amikor adta több mint száz éve annak:

„Most nem úgy van. A világot értekezlet igazgatja.

S ha az erősebb valami csínyt tesz,

Összeül és helyben tartja”

Civilisátiónak keresztelte versét,

És ha megnézzük mostan a világ rendjét,

Most is csak az erősebb nyer,

Ha nem tetszik neki a rendszer.

 

Vagy az ENSZ, EU vagy a NATO összegyűl:

Vagy békét, vagy háborút rendel.

Mivel, hogy „helyben hagyják”

Békét is csinálhatsz fegyverrel.

Korea, Vietnám, Granada vagy Szomál,

Bosnyák, vagy Kosovár, Csecsnya, Irak

 Vagy Afgán, esetleg most még az Ukrán

Meg a többi csatatér?

 

Ott ahol még mindig folyik a vér.

Oh, Istenem ez véget ér?

Mikor?

Vagy a Rigómezői csatatér

Most is, újra, harcra kész?

Halljuk újra majd az Angelis-t

Az ájtatos déli harangot?

Legyen erőd, legyen bátorságod

Hogy nem is kezded el a harcot.

 

Minden férfi egy Édesanyának fia.

Minden ellenség, aki volt, vagy lesz

Vagy éppen most is van, az egy Édesapa.

Kezükben inkább legyen egy kasza.

Vagy éppen csak egy kalapács.

Ne hadikonyhában egyenek,

Hanem otthon legyen kezükben kalács.

 

Lerombolsz most újra mindent,

Hogy felélesszed a Marshall tervet?

Feltámasztani nem tudod az elesetteket!

Az árvákat, ha örökségbe is fogadhatod,

A Családi kör-t, szeretetet.

Visszaállítani sosem tudod

Mikor lesz vége mindennek?

Mikor szűnik meg a szeretetlen?

Mikor? Mikor? Mikor Istenem?

 

Hogy is engedheted meg ezt nekünk, nekem?

Hol van az a parancsaidban,

Hogy irtsuk azokat, akik

Véleményükben máshol tartanak?

Kinek még az Istene is más talán?

Istentelen, hittelen is lehet, aki harcra áll.

Fehér, Fekete, Vörös, Orientál, vagy Cigány,

Tucatjával a népfajták vallásaikkal

Százával a nemzetek honszeretetükkel

Meg a sok másfajta büszke nép

És vallás vagy vallástalanság.

Hisz mi minden hasonlítunk Rád.

Vagy félrevezetett bennünket

A Pap, Rabbi vagy az Imám?

 

Adj nekünk erőt, kegyelmet,

Hogy megmenthessük, aki még Nemzet,

Akkor is, ha milliószámra vannak,

Vagy egyedül, elhagyatottan mindig várnak,

Hogy majd Ők is Nemzetté válnak.

Adj istenem békét ennek a rongyos világnak.

 

Arany János CIVILISÁTIO 1878

A bejegyzés trackback címe:

https://hegedus-laszlo-jeno-versei.blog.hu/api/trackback/id/tr2612238454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása