Szabadíts meg a gonosztól

Hisz évszázadokon át sokszor

Szenvedtünk orosztól, töröktől

Előtte e kun s tatártól

Mostanában a rác vagy oláhtól

És újra félünk a muszkától.

Miért van nekünk ez az átkunk,

Miért nem lehet nekünk boldogságunk

Miért irigylünk mi mindent mástól?

Panaszkodunk, még ha testvér is a társunk.

Mit is kívánunk? Mire vágyunk?

Azon kívül, hogy szabadulnánk a gonoszságtól.

Ha csak ketten vagyunk is, háromfelé oszlunk

Függetlenül ám a két másik társtól

Irigyeljük a mások boldogságát

Még akkor is, ha azok csak árvák

De egyedül lenni mégsem  lenne jó

De barátnak lenni senki sem való.

Másnak még a fűzfája is szomorúbb

Mindenhol, csak nem itt lenne nekik jobb.

Melegebb a napsugár is mindenhol, máshol,

Édesebb a gyümölcs is az ottani fáról

Mi itt, ti otthon, ki mindenkitől távol

Álljunk egyszer újra össze, ne össze-vissza

Aki magyar, az a magyart többé ne szidja.

Kössünk össze mi is néhány fűzfavesszőt

Nem törik el, nem is hajtják a szellők

Legyen erőnk majd az egyezségben

Légy velünk te is, fölséges Isten.

Vezess minket félre minden rossztól

És szabadíts meg minket a gonosztól.