Hol van Petőfi_” hol sírjaink domborulnak...? „.

Hol van a 48-as tisztelet ötvenhatnak?

Hol vannak a hőseink, akik meghaltak?

Hol vannak?  Sírjukat eladták talán?

Csontjaikból alapot alakítottak a kommunisták?

Zsalunak csak hazugságot adtak.

A hazugságon keresztül a csontok kipotyogtak.

Hát hogy is gondolhattak erre?

A géppuska, pisztoly a halottakat készítette.

Meg is szaporították őket a Kádár rendszer alatt akasztással.

Névtelenül eltűntek a föld alatt a tömegsírban.

Esetleg még mésszel is pofon öntötték őket

Akácfát ültetve sírhalmukra.........................

„ Hol sírjaink domborulnak............”

Lehengerelve, elboronálva legtöbb sír.

Onnét ne is jöjjön soha semmi hír.

Most kiszedik őket  a névtelen hősöket.

Hívják őket még most is csőcseléknek?

Virágerdő tetején ravatalozták őket.

Százával voltak egyesületek, pártok

Akik vitték vagy küldték a virágot.

De a kommunistáktól senki semmit sem látott.

Mi az? Bocsánatot se kértek?

Az elásott halott csontjait csak újra eltemettétek?

A mártírok sírjai feldöntve, széttaposva.

A mártírok sírnak. Van, aki hallgatja?

Kofáskodtok megint, újra!

Mit akartok ti becstelen csavargók?

Nem tettetek bennünket tönkre, amikor 56 volt?

Nem irtottatok bennünket tömegével?

Nevünket ki sem írtátok keresztünkre.

Csőcseléknek tartottatok bennünket évtizedeken át.

Mi történt most? Kell a forradalmár?

Mi már nem megyünk haza. Bennünket elűztetek.

Most akkor a halottakkal is kikezdetek?

Miért van szükségetek rájuk?

Megbukott a filozófiátok?

Verjen benneteket még most is az átok.

Lelketeken legyenek továbbra is a vádak

Ezt még holtan is mondják a forradalmárok.

Előkaparászhatjátok ugyan a csontvázat,

Nevet melléjük úgy sem találtok.

Ti csináltátok. Az ágyvetésetek szerint legyen az álmotok.

A holtak sem a tömegsírban

Sem a ti ravatalotokon nem álmodhatnak

De megzavarhatja a tiéteket. Okozhat rémálmokat.

Jaj. Meg is érdemlitek ti. Ti. Sehonnani bitang gazemberek!

Jusson eszetekbe, ti eszetlenek, amint csak egy halottat is ébresztetek.

Jusson eszetekbe Petőfi verse:

„Sehonnani bitang ember, ki, most ha kell halni nem, mer”