Mint egy gyermek, ha szegény is voltam.

Magamat azért gazdagnak tartottam.

Anyám könyvtára volt egy hatalmas érték.

Hogy már megint olvasol? Sose kérték.

A sok gyönyörű könyvet olvasván

nyitva állt előttem mese és valóság.

Utazhattam túl az Óperencián, tengeren,

vagy szenvedtem a hőssel idegen földeken.

Ha kevés volt a játék, vagy nem volt pajtás

meggyújtottuk Aladinnal a csodás lámpást.

Felültünk mindketten a csodás szőnyegre

szívem - lelkem repült, eszem örvendezett.

A szőnyeg tetején boldogan utazva

bejártuk a földet, felmentünk a holdra.

Háború és Béke, Karenina Anna,

Somogyvári Gyula, Ne sárgulj fűzfa.

Verne Gyula velünk a tengert is járja,

Mikszáth, Móricz, Jókai, Petőfi meg társa.

Nagy hatással volt mind rám,

kinek sokszor nem volt játszótársa.