Hazaértem, itthon vagyok. Innét is szeretlek drágám.

Milyen szép is itt, ahol örökké tart a világosság.

Itt az igazi szépség, ragyogás, boldogság.

Itt vagyok fent, lakásom a mennyország.

Ó Istenem, lehetnék a földön inkább.

Itt nincs már fájdalom, nincs szenvedés tovább,

de mégis hiányoztok mindketten, kislányom és drágám

Nekem is váratlanul jött, nem készülhettem rá.

Ó, de mennyi más szenvedést is vállaltam volna inkább,

nem én akartam így, hogy otthonom legyen a Mennyország.

Oly sok szépre, jóra és drága emlékre vágytam,

úgy szerettem volna téged tovább is szeretni, társam.

És veled együtt kislányunk is, az egész családot.

Hitvány ez a sors, elrabolt mindent tőlem.

Ellopott minden vágyat és szép reményt.

Egyedül maradtál te is, és egyedül vagyok én.

Irigylem közben a te sorsod,

hisz gyermekünket csak te ölelheted.

És te, csak magadnak tarthatod.

Hiába is röpködök vele, s veled.

De most csak a jó őrzőangyalotok lehetek.

Most értem csak Édesapád nótáját,

amint énekelte a rád eső csillagok ragyogását.

Kislányunkra is fognak ragyogni a csillagok.

Ó, hányszor mondja majd azért  „ÁRVA  VAGYOK,

CSAK  RAGYOGJATOK  RÁM  FÉNYES  CSILLAGOK

ÉS  VIGYÁZZATOK  RÁM  DRÁGA  ŐRZŐANGYALOK „

Ültethettek majd árvalányhajat is kinn a síromon.

Én is árva vagyok, hisz nincs velem a szeretőm.

Az én szememben ugyan könny mégse ragyog,

hisz csak ti tudhatjátok, hogy én hol vagyok.

Nincs már nekem továbbra szeretőm.

Szeretőm most csak ez a gyászos temetőm.

Mondhatjátok azért, vagy írjátok fejfámra:

Hű voltam hozzátok mindig, hű egy örökké valóságra.

Árvalányhaj  helyett nótacsokrot kössetek.

Ti meg sírhattok majd, mint a vigadó magyar ember.

Keverjétek az örömkönnyet a bánatéval,

mint ahogy cukrot tesztek, ha keserű kávé van.

A nótacsokrot persze nem is kell öntözni.

Nem kell hozzám naponként kijárni.

Ráértek ritkán, néha-néha napján, ünnepnapokon.

És ha nótacsokor helyett mégis árvalányhajat ültettetek,

tán azt mégis könnyeitekkel  megöntözhetitek.

Eljön az idő hamar, repülni fognak az évek.

Amikor lányunkból is ifjú menyecske lehet.

Ő is lesz mama, mint ahogy voltam én

remélve, hogy az ő lánya nem lesz árva lány.

A nagymama hiányát sokan bepótolják.

Forró szeretettel fiadat, unokádat csókolgatják.

Te pedig Édesem, légy továbbra is erős.

Veled lesz mindig rokon, barát, vagy éppen az ismerős.

Oly nehéz a búcsúzás, oly nehéz a válás,

mennyi szépre, jóra vágytam, szőttük-fontuk terveink.

Isten áthúzott mindent és vissza hit.

Bocsássatok meg nekem, hogy ti ott, és én meg vagyok itt.

De mégse búsuljatok, gyászoljatok,

hisz továbbra is szeretlek én mindnyájatok.

Hit és erő kell a föld árnyékánál tovább nézni,

érzelmeitekkel kibékülni, Isten akaratába beleegyezni.

Számotokra van bőven munka még.

Ne hogy megálljatok, ne legyen semmittevés.

Most dolgozzatok, amíg még éltek.

Munkátok után ti is Istenhez  tértek.

Ha munkátok befejeződött, végeztetek,

hív majd benneteket is az Isten, lehetek újra veletek.

Hihetetlen érzés lesz együtt lenni újra.

Az öröm felmérhetetlen lesz, amint ti is keltek útra.

Itt már nem lesz szükség ölelésre, csókra,

csak egy pillantásra, amint nézünk egymásra, mosolyogva.

Mint valamikor, nem is oly régen.

Szemünk találkozott csak, szerelmünk lázasan égett.

Lelkem most is csordultig van szeretettel.

Itt is szabad szeretni, ha nem is testtel.

Porból lettem, porrá váltam, de él lelkem.

Ne siess te, nem sürgős, de várlak a mennyben

Soha ki nem alvó, égő szerelemmel.

Az alig 30 éves anya búcsúja férjétől és kislányától.