Nincs már terror, reménytelenség, gyalázathatalom, sértés.

Nincs még megértés, szeretet, gazdagság, jó termés.

Van még hiány a vetéssel, a reménnyel a jövőben.

Van bőséggel panasz a jelenért.

De van már remény is egy jobb jövőért.

Felejtsük el a múlt baját,

hisz nem csak szabadok vagyunk.

De haladunk is a jobb lét felé, előre, tovább.

A magunk urai vagyunk.

És ha vetünk, még marad is vetőmagunk.

Az új termésből nem csak jól lakhatunk.

És nem csak eladhatunk, de vetőmagot meg tartalékot is hagyhatunk.

Végre, újra a magunk urai vagyunk.

Ahogy vetünk, majd úgy aratunk.

Nehézségünk lesz bőven, de a magunk urai vagyunk.

Kényszerből már csak a csecsemő dolgoztat bennünket.

De szeretetünk kifogyhatatlan, amint a jövő nemzedékét

építjük, nekik, velük  a jövő szabadságát, békéjét és jólétét.

Felejtsük el a múlt rossz emlékét.

Nincs még gazdagság és bőség, de nincs már reménytelenség.

Nem úszunk ugyan pénzben, szerencsében.

De ami van annak már nő az értéke.

Munkánk nem veszik már kárba,

nem pazaroljuk erőnket, energiánkat,

hogy kinek lesz nagyobb  a kártyavára.

Nem kell már, hogy fújjon nyugatról a szél.

Nem jön már keletről sem oly annyira a veszély.

Nincs, még hej de jó világ-

de már máshova is, nem csak temetőbe kerül virág.

De nincs még béke az egész világban.

Jobb világ is volt már itt is, Magyarországon.

De van most mégis remény, lehetőség, szebbre, jobbra,

mint bármikor is  máskor a honunkban.

Nincs még megoldás. Erdély, Felvidék és hazánk részei elcsatolva,

de egyes helyek, Istenem, azt más nép is lakja.

De tán nem szidnak már bennünket, minden más népfajta.

Határunk nyitva-tárva, jár - kel, aki akar, vagy éppen van módja arra.

Majd valamikor, amikor a békének biztosabb lesz az alapja

megbeszéljük, elintézzük, helyrehozzuk,

hogy mi is hazánk hivatalos területe, alapja.

Nincs még teljes megértés.

De van már lehetőség.

Nincs még megoldás.

De van már terv.

Ha nincs, hát itt a feladat.

Tervezhetünk alapot a honnak,

alapot a jövőnek, békének, megértésnek.

Tervet és akaratot, ne csak imában mondd,

hanem most mindenhol legyen a Te akaratod.

És legyen oly ország, hogy valóságban is úgy legyen

a Te országod jöjjön el.

Majd ha a Te országodban minden népnek adhatod.

Amikor az akkor, ha Most van.

Akkor, amikor mindnyájunkban csak jó akarat van.

Akkor most, itt, ma is és holnap.

Akkor majd a mi viselkedésünk másnak is jó példát ad.

Akkor majd nekünk, magyaroknak

nem lesz okunk panaszoknak.

Örömet, békét, szeretetet adunk soknak.

Nem csak magyaroknak, de éppúgy másoknak.

És mondjuk hálaadásoknak, jó mégis lenni magyaroknak.

Nincs tovább kisebbségérzésünk,

de van, marad büszkeségünk.

Van újra reményünk.

Még ha most nehezen is élünk,

ha nehéz munkával is, de célunkhoz elérünk.

Örüljünk, hogy van munka, ha dolgozhatunk a kertben.

Örüljünk, ha korán is kell kelni, ha az állatot etetni kell.

Örüljünk, ha korán is hív a gyár sípja, az iroda telefonja.

Örüljünk, ha szól templomunk harangja.

Örüljünk, mert munkánknak, imánknak lesz jutalma.

Ne tegyen rabbá az időjárás, ha nem esik az eső, vagy kemény a fagy.

Nem baj, hogy az éppen valami más, amit te csinálni akarsz.

Nem kihasználás ez már, ez csak kellemetlen.

Ha probléma van az idővel, állattal, gyárral, üzemmel vagy tán csak a veteményes kerttel.

De egy húron pendülhetünk minden emberrel.

Testi-lelki igyekezettel, cselekedettel.

Elérjük azt, hogy az " Akkor, ha ...." most van.

Akkor, amikor mindnyájunkban csak jó akarat van.

Akkor, most, itt, ma is és holnap.

Arathatunk, mert, ahogy vetettünk, jobb lesz a holnap.