1956 - Feledni nem szabad!

1956 - Feledni nem szabad!

A fehér szivárvány

2017. február 08. - Tombor Mónika

Patyolat fehér ruhában,

jár a fehérnép mostanában.

De a mostani már régi nap.

Azóta sok fehér hópehely hullott.

Sok nap, és számtalan év alatt.

 

Fehérre meszelt a szoba fala.

Nem csak belül, de kívül is az vala.

Tisztaságot jelent a fehérre meszelt fal.

Érdekes az is, hogy mindent színt  eltakar.

 

Tiszta a lelkem, mint a habkő, habfehér,

amit a koszos tengerből fehérre ver a szél.

Elsápadt, fehér az orcád, ha félsz.

Rózsapiros lesz, amint szégyenkeztél.

 

Fehér zászlót viszel, ha békét kérsz.

Fehér ruhát visel a Kedvesnővér.

Fehér  ruhában jártak a Veszta szüzek.

Fehér a szín, ha igazságot hirdetsz.

 

Fehér az igazság, fehér a hit.

Fehér a lelked, ha tiszta is.

Fehér, az annyiféle  más színárnyalat.

Fehér lehetne tán a szivárvány is az ég alatt.

 

Fehér a bárány bundája.

Fehér a béke jelképe a galamb,

fehér a menyasszony nyoszolyája.

Fehér a zongora billentyűje, kulcsa.

 

Fehér a táltos paripa, a Lipicai ménes.

Fehér a gyöngyvirág meg a jázmin

Fehér lenne a gyermek ártatlansága,

ha ahhoz kellene valami más szín is.

 

Fehér az anyatej, fehér a tiszta víz.

Fehér a „fehér ember „bőre is.

A fehér színárnyalatok változatosak.

Szinte, mint a szivárvány, ragyoghatnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://hegedus-laszlo-jeno-versei.blog.hu/api/trackback/id/tr1912238114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása