Hős nem voltam, hiszen élek.
De nem voltam való csőcseléknek.
Lopni, rabolni sosem tettem,
de vettem kezembe fegyvert a tömeggel.
Nem bántottunk mi senki mást.
Itt-ott egy ruszkit vagy ÁVÓ-s.
Nem törtünk be, nem raboltunk,
csak a börtönt szabadítottuk rabjaitól.
Nem vettük mi el senki másét,
sem becsületét, asszonyét vagy lányét.
Nem adtunk új címert, vagy új zászlót a tömegnek.
Csak üres helyet hagytunk, válassz mást, mondtuk a népnek.
Nem volt bitófa minden utca sarkán.
Nem volt véreb a forradalmár oldalán.
Nem küldtünk ezreket messze, tömegsírba.
Vártunk új törvényre, igazságban bízva.
Csőcselék nem voltam, nem is leszek.
56 szent céljának hitvallója leszek.
Csőcselék helyett még mindig hős lennék inkább,
tudván hős lehetnék csak halálom után,
de amíg élek, maradok forradalmár.
Azt, hogy az ÁVO-val összeakadt bajszunk?
A ruszkit akartuk kitoloncolni, szabadulni a bajtól.
Kinek volt drágább a vére?
Akié vörös volt, mert a párt kérte?
Vagy a miénk, amint folyt vörösen?
Adtuk mi azt bőven szabadságért cserébe.
Véremet most is adnám, testem most is szenvedni hagynám,
csak had tudja mindenki, hogy a forradalmár.
Nem csőcselék! Nem rabló! Nem tömegsírba való.
Hanem barátja annak, ki testét is-lelkét is kívánta szabadnak.
Szabadnak magamnak, szabadnak másnak.
Szabadnak országnak, szabadnak világnak,
szabadnak testnek, szabadnak elvnek,
szabad lehetőséget minden embernek.
Életem 56-ban szabadságra szántam.
Félre ne érts, meghalni nem kívántam,
de életem odaadtam volna.
Csőcseléknek hívsz? Kinek vagy adósa?
Érdekes, hogy amint most visszanézek,
jutalmatok lett, mit szántatok nekünk büntetésnek.
Mi a különbség új hazám és szülőhazám között?
Az egyik legfontosabb az, hogy eme kérdésre
itt bármikor válaszolhatok.
Kár, hogy új hazámban fogadtak engem hősnek.
Szeretteim között otthon pedig egy csőcseléknek.
Csőcselék nem voltam, nem is leszek talán,
élek, de a csőcselék helyett inkább a halált választanám.
Ne hidd azt, hogy éltemet adnám ingyen.
Ne hidd, hogy életemnek értéke nincsen.
Ne hidd, hogy egyedül mennék a másvilágra.
Seregestül vinném a szabadságtiprókat.
Én a teremtőhöz, ők tényleg egy más világba.
Csőcselék, jaj de gusztustalan ez a szó
Csőcselék? De jó, hogy én nem vagyok arravaló.
Csőcselék! Hát még rágondolni is csak kár.
Én hiszem, sok más mondja,
csőcselék nem, de maradok forradalmár.
Akkor is az voltam, amikor ezért menekülnöm kellett.
Maradtam csak menekültnek, nem is vágytam hősnek.
Most se, 34 év után, a csőcselék most se forradalmár,
de nem is volt csőcselék egy se, aki akkor volt forradalmár.