1956 - Feledni nem szabad!

1956 - Feledni nem szabad!

Nincs már aranyeső - csak ezüst köd

2017. február 08. - Tombor Mónika

Aranyesőt hullat a nap

Mégis ezüstszínű marad

A föld és a folyó

Befagyott, vagy befödte a hó.

 

A papagájjal vetélkedő falevelek

Mint színes virágok

Lebegve a földre esnek

Ott hagyják a fákat meztelennek.

 

Zord szelek belefújnak

S, mint a riadt madársereg

Ide-oda röpködve

Más tanyára jutnak.

 

Gabona nincs már a mezőn

Itt-ott egy kukorica kóró

Áll a földön, de az is meddőn

Csak a madár száll át az erdőn.

 

Érik a szőlő

Deres a határ

Délre repül

A vándormadár.

 

Hatalmas rajokban

A légben repülnek

Délirányt véve maguknak,

Vándorútra térnek.

 

A vadliba, kacsa sikolt,

Alattuk a mező kihalt.

A szívem vágyva várja

Az év elmúlt nyarát.

 

Dér van a réten

Hajam is ősz

Életem javát leéltem

Hív is már a Csősz

 

Aratás nélkül is

Várom a kaszást

Vándor leszek és is

Mint a madár.

 

Én örökre távozom,

Nem, mint a vándormadár

Örök tavasz vár ott

Vagy mindig meleg nyár.

A bejegyzés trackback címe:

https://hegedus-laszlo-jeno-versei.blog.hu/api/trackback/id/tr1612238362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása