A  szeretet furcsa jószág.

Néha tán nem is valóság.

Álmomban sem volt az a gondolatom,

hogy milyen boldog leszek én otthon.

Szüleimet, meg a testvért is

szeretni kell, meg a rokont is.

De a muskátlis ablakunkhoz,

vajon miért ragaszkodom úgy?

Van muskátlim itt, tán nagyobb, mint otthon.

Szebbnek azért mégsem mondhatom.

Fűzfám is van, hajlott ággal, szomorú.

De az otthoni vajon nem e szomorúbb?

Szeretettel kezdtem,

és most, hogy befejezzem.

Mindenhol jó,

de otthon jobban szerettem.