Kelepel a gólya a kémény tetején.

Kerubi mosollyal arcomon, szövöm az álmom, alszom én.

A nap pajkos sugara szemembe sütve, felébresztett.

Kelepel a gólya, miután a békát lenyelte.

Vajon mi most a valóság, melyik az álom,

miért is kelepel a gólya a házon?

Cseveg a kismadár, perel a szarka, dalol a csalogány.

Boldog most mindenki, itt a vándor, a hazavárt.