„Azok a hegyek még mindig állnak.
Azok a folyók még mindig folynak.
Az a nép még mindig él.”
A hegyeinket nem vehették el, csak megcsonkították az országunkat.
A folyóinkat nem vehették el, mert azok folynak tovább.
A nép a büszke, bátor becsületes hitvalló magyar nép.
Az élt, most is él és élni fog ezután is.
Országunk, hazánk már több mint ezer éves.
Számtalan esetben már volt reménytelen a helyzetünk.
Ez egy bizonyos ideig mindig csak a külső ellenség az idegen hadak, hordák, támadása miatt volt. Tatárjárás, mohácsi vész török uralom százötven évig, első és második világháborúk.
De ki gondol szüntelenül a rigómezei csatára,
Hunyadi Jánosra, a délharangszó megkezdésére.
sőt már Rákóczyra a kuruc labanc harcokra sem.
Mindezek a magyar szabadságért voltak, de az idegen ellenségek elnyomók, zsarnokok ellen.
Negyvennyolcat évtizedeken keresztül ünnepeltük, sőt még a mai napokig is. A március idusa, Petőfi versei. A nép összefogása Kossuth Lajos, az aradi tizenhárom és a negyvennyolc negyven kilences háború.
Itt már a saját szabadságunkért harcoltunk.
Magyar nyelvet követeltünk,
sajtószabadságot akartunk, hogy csak kettőt említsek a tizenhárom pontból.
Annyi vér, annyi áldozat után még mindig fáj a vereségünk, de azért a reményünk megmaradt még 157 év után is.
De mi köze van mindennek az 56- os forradalomhoz?
Emlékezzünk csak egy pillanatra, Petőfi versére
„A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.”
Amikor az istentelen kommunista rendszer napról napra többet követelt tőlünk, hogy hitünket, eszménket, filozófiánkat tagadjuk meg és alkalmazkodjunk az ő filozófiájukhoz hogy, ami a tiéd az, az enyém is, de ami az enyém, az nem a tiéd.
Az is biztos, hogy az isten létezését is tagadni kellett.
A testvér a testvért vádolta nem is beszélve az idegenekről.
Kioltották a legutolsó lángot is belőlünk a jövő reményéből.
Árulóvá, hazuggá, besúgóvá becstelenné-erkölcstelenné munkakerülővé próbáltak bennünket nevelni.
A hatalmukat, amit csalva szereztek a muszka puska támogatásával, mint zsarnokok kezelték.
Rettegett mindenki tőlük. Rettegtünk az besúgó és az áruló bandától.
Ötvenhatban mertük csak megírni Kassák Lajos versét idézve.
Te is testvérem vagy
de olyan, akitől félek.
Te is testvérem vagy
de olyan, akit utálok
Akire ránézel
megremeg.
Aki rád néz
lelövöd.
Ó, hogy egyszerre mindkettőnket
Elbír a föld
Miért nem nyílik meg alattad,
miért nem dőlnek rád a hegyek
A vizek miért nem mosnak el?
De azért
ne bízd el magad
egy szép napon,
mint egy görényt,
felakasztanak.
A reménytelenségben élő becsületes embernek nem volt kiút.
1956 októberében kitört a forradalom
Százával magyarázták már eddig, hogy ki miért kezdte ezt el.......
Annyi azonban biztos, hogy a zsarnokság ellen mindenki, mint a felriasztott madár sereg egyszerre talpra állt és kész volt még az életét is feláldozni a szabad eszmékért, szabadságunkért.
Kibírhatatlan volt már ekkor az élet,
beszélni csak hamisat lehetett.
Vallást gyakorolni csak titokban.
Idegen nyelvet nem csak hogy lehetett, de muszáj, volt tanulni, de csak oroszt.
Nem ilyen volt a magyar ember alapja.
Bujdosó Bálint Meskó Lajos piarista atya már 1948ban így irt rólunk,
A nekem már mindegy, kócsag nem lesz vörös kánya című versében:
Megpróbáltam, de nem ment semmiképpen se.
Van, akit az isten fecskének teremt.
S vándorsólyomnak, futván a telet
száll hét országon át. Van kóbor vércse,
van bíbic, sírva fészkit körzi.
Kőszáli sas, ki száll, hogy visszatérjen
merész suhanva, daccal és kevélyen.
Befejezésül fojtatja:
Fióka úgy csipog, mint csőre termett,
halálos holtig, bárminő a fészek.
S hiába zajganak a nevelések,
javíthatatlan egy marad a gyermek.
Isten törvénye,
minden állat járja a maga útját.
Kócsag nem lesz vörös kánya,
s a lázadó dal nem lehet pohárköszöntő próza.
De hát mégis hogy kezdődött el a harc?
Nem is volt készülődés.
Nem volt csatakürt.
Nem volt megalkuvás sem,
hogy esetleg csak ezt.
Bilincsétől a nép csak szabadulni akart.
Inkább kulcsot keresett nem vastörő kart.
Szerényen várta, hogy szabad lehessen.
Nem is gondolt harcra amint eggyé vált a tömeggel.
Felhördült most, mint a sebzett oroszlán, vagy párduc magzatát védve.
S miután rálőttek, visszavonva azt is, amit ígértek előre.
Vérszemet kapott a békés fegyvertelen tömeg,
követelve kérte, amit eddig a rendszer nem adott meg.
A kisdiák, munkás, paraszt, hivatalnok, író, tanár, művész, katona, rendőr, férfi, nő, ifjú, koros együtt állt.
Közös néven ismeri őket az egész világ,
az ötvenhat hőse, a merész magyar forradalmár.
Az eredményt mindnyájan tudjuk, ismerjük. Mindegyikünknek megvannak a saját emlékei.
Mindnyájan tudjuk, hogy mit csináltunk otthon is és itt az emigrációs életünk alatt.
Hajtsuk le fejünket csak egy pillanatra, hogy tiszteletünket fejezzük ki azoknak, akik eme eszme miatt meghaltak.
Az emigrációs tevékenységünk az egész világnak megmutatta, hogy az óriás kommunista rendszer csak egy törpe volt.
Mint zsarnokok uralkodtak a fél világon.
Apró szilánkokat csipkedve, szavak millióival ostromolva az eszméket, még ha nem is ötvenhatban, de három évtized után győztek a forradalmárok.
Amit akkor nem tudtunk megszerezni magunknak, megszereztük másnak. Felszabadítottuk a fél világot és folytathatjuk tovább az ötvenhatos vágyat.
Zsarnokság? Szabadság?
De ki és mi a forradalmár, hisz, az ő emléküket tiszteljük a mai összejövetelen?
Had idézzem Bujdosó Bálint egyik versszakát a forradalmárról:
Mikor szabadságról csak a porkoláb szól,
ki a szabadságban bokájáig gázol,
Mikor nép nevébe
a népednek vége.
Kit népbíró, hóhér csak kötéllel sajnál.
Mindenki bitang ott,
ki nem forradalmár.
Négy szabadon választott kormányunk volt már a forradalom után.
Az első 1990- ben.
A második újra kommunista szellemű, de az is szabadon szavazott kormány.
A harmadik a Fidesz demokratikus kormánya.
Negyedik, ötödik a Gyurcsány kormány, ami sajnos megint baloldali.
Fidesz újra: halleluja? Majd meglátjuk.
A magam részéről csak azt üzenem haza:
A szavazásotokkal válasszatok is!
Most befejezésül még csak egy rövid versemet szeretnék elmondani a zsarnokoknak, akik még mindig, kihasználják a magyar nép hiszékenységet.
Bevezetőül egy régi humoros dolgot szeretnék elmondani.
A legutálatosabb és a legjobban gyűlölt kommunista az rákosi mátyás elvtárs volt.
A tanító néni hízelegni akart a rendszernek és minden áron Petőfit is kommunistának akart elrendelni.
Kiadott a gyerekeknek az egyik rajzórán egy feladatot, hogy rajzoljanak a Petőfi elvtárs verseiből valamit.
A Pistike lerajzolt három dombot és válasz az volt, hogy
-Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak - Kitűnő - mondja a tanító néni.
A Lacika egy folyót rajzolt, felette egy ruszki század gyalogol és a híd alatt fürödtek a magyar leányok.
-Hát ez micsoda? - kérdezi a tanító néni.
-Mit rákentek a századok lemossuk a gyalázatot.
Elpirulva, ugyan de a tanító néni kénytelen volt elismerni, hogy bizony a Lacikának is igaza van.
Erre föl a Móricka is emeli kérdően a karját és kérdezi Tanító nénit,
-A Rákosi elvtárs fejét körzővel is rajzolhatom?
-Ne legyél, szemtelen kisfiam,- mondja a tanító néni - hisz, Rákosi elvtársról nem írt Petőfi.
Erre ártatlanul válaszol a Móricka - Dehogy nem. - és idézi Petőfi Sándor versét.
-Sehonnani bitang ember,
ki, most ha kell halni nem, mer.
Erre alapozva véglegesen befejezésül válaszom az otthoni volt kommunista/ baloldali kormányoknak szólt.
Ne rehabilitáljátok az ötvenhatot
Hol van Petőfi" hol sírjaink domborulnak...' „.
Hol van a 48-as tisztelet ötvenhatnak?
Hol vannak a hőseink, akik meghaltak?
Hol vannak? Sírjukat eladták talán?
Csontjaikból alapot alakítottak a kommunisták?
Zsalunak csak hazugságot adtak.
A hazugságon keresztül a csontok kipotyogtak.
Hát hogy is gondolhattak erre?
A géppuska, pisztoly a halottakat készítette.
Meg is szaporították őket a kádár rendszer alatt akasztással.
Névtelenül eltűntek a föld alatt a tömegsírban.
Esetleg még mésszel is pofon öntötték őket
Akácfát ültetve sírhalmukra.........................
„hol sírjaink domborulnak............"
Lehengerelve, elboronálva legtöbb sir.
Onnét ne is jöjjön soha semmi hír.
Most kiszedik őket, a névtelen hősöket.
Hívják őket még most is csőcseléknek?
Virágerdő tetején ravatalozták őket.
Százával voltak egyesületek, pártok
Akik vitték vagy küldték a virágot.
De a kommunistáktól senki semmit sem látott.
Mi az? Bocsánatot se kértek?
Az elásott halott csontjait csak újra eltemettétek?
A mártírok sírjai feldöntve, széttaposva.
A mártírok sírnak. Van, aki hallgatja?
Kofáskodtok megint, újra!
Mit akartok ti becstelen csavargók?
Nem tettetek bennünket tönkre, amikor 56 volt?
Nem irtottatok bennünket tömegével?
Nevünket ki sem írtátok keresztünkre.
Csőcseléknek tartottatok bennünket évtizedeken át.
Mi történt most? Kell a forradalmár?
Mi már nem megyünk haza. Bennünket elűztetek.
Most akkor a halottakkal is kikezdetek?
Miért van szükségetek rájuk?
Megbukott a filozófiátok?
Verjen benneteket még most is az átok.
Lelketeken legyenek továbbra is a vádak
Ezt még holtan is mondják a forradalmárok.
Előkaparászhatjátok ugyan a csontvázat,
Nevet melléjük úgy sem találtok.
Ti csináltátok. Az ágyvetésetek szerint legyen az álmotok.
A holtak sem a tömegsírban,
sem a ti ravatalotokon nem álmodhatnak.
De megzavarhatja a tiéteket. Okozhat rémálmokat.
Jaj. Meg is érdemlitek ti. Ti. Sehonnani bitang gazemberek!
Jusson eszetekbe, ti eszetlenek, amint csak egy halottat is ébresztetek.
Jusson eszetekbe Petőfi verse:
„sehonnani bitang ember, ki, most ha kell, halni nem mer"
Erre alapozva véglegesen befejezésül válaszom az otthoni volt kommunista/ baloldali kormányoknak szólt.
Ne rehabilitáljátok az ötvenhatot
Hol van Petőfi" hol sírjaink domborulnak...' „.
Hol van a 48-as tisztelet ötvenhatnak?
Hol vannak a hőseink, akik meghaltak?
Hol vannak? Sírjukat eladták talán?
Csontjaikból alapot alakítottak a kommunisták?
Zsalunak csak hazugságot adtak.
A hazugságon keresztül a csontok kipotyogtak.
Hát hogy is gondolhattak erre?
A géppuska, pisztoly a halottakat készítette.
Meg is szaporították őket a kádár rendszer alatt akasztással.
Névtelenül eltűntek a föld alatt a tömegsírban.
Esetleg még mésszel is pofon öntötték őket
Akácfát ültetve sírhalmukra.........................
„hol sírjaink domborulnak............"
Lehengerelve, elboronálva legtöbb sir.
Onnét ne is jöjjön soha semmi hír.
Most kiszedik őket, a névtelen hősöket.
Hívják őket még most is csőcseléknek?
Virágerdő tetején ravatalozták őket.
Százával voltak egyesületek, pártok
Akik vitték vagy küldték a virágot.
De a kommunistáktól senki semmit sem látott.
Mi az? Bocsánatot se kértek?
Az elásott halott csontjait csak újra eltemettétek?
A mártírok sírjai feldöntve, széttaposva.
A mártírok sírnak. Van, aki hallgatja?
Kofáskodtok megint, újra!
Mit akartok ti becstelen csavargók?
Nem tettetek bennünket tönkre, amikor 56 volt?
Nem irtottatok bennünket tömegével?
Nevünket ki sem írtátok keresztünkre.
Csőcseléknek tartottatok bennünket évtizedeken át.
Mi történt most? Kell a forradalmár?
Mi már nem megyünk haza. Bennünket elűztetek.
Most akkor a halottakkal is kikezdetek?
Miért van szükségetek rájuk?
Megbukott a filozófiátok?
Verjen benneteket még most is az átok.
Lelketeken legyenek továbbra is a vádak
Ezt még holtan is mondják a forradalmárok.
Előkaparászhatjátok ugyan a csontvázat,
Nevet melléjük úgy sem találtok.
Ti csináltátok. Az ágyvetésetek szerint legyen az álmotok.
A holtak sem a tömegsírban,
sem a ti ravatalotokon nem álmodhatnak.
De megzavarhatja a tiéteket. Okozhat rémálmokat.
Jaj. Meg is érdemlitek ti. Ti. Sehonnani bitang gazemberek!
Jusson eszetekbe, ti eszetlenek, amint csak egy halottat is ébresztetek.
Jusson eszetekbe Petőfi verse:
„sehonnani bitang ember, ki, most ha kell, halni nem mer"
