1956 ősszén az elsárgult falevelek közzé hullottak a vörös csillagok…1956 október 23-án megszületett a remény, hogy feledni tudjam a háború rémálmait, a beszolgáltatások és az értelmetlen meghurcolások borzalmait.

Feledni sem tudom, hogy ötvenhatban szívem kettészakadt, egyik fele itt maradt teli aggodalommal és félelemmel. A másik fele engem éltettet az ismeretlenben.  Az életem, sorsom Amerikába vándorolt, de a lelkem magyar maradt.

Emlékszem, mintha ma történt volna. Emlékszem, amikor meghallottuk a hírt, hogy Budapesten tüntetés van. Emlékszem, amikor először szabadnak éreztem magam. Emlékszem, amikor mámorosan csatlakoztunk Győrben a felvonuló tömeghez, Október 24 - én. Emlékszem, amikor örömünknél csak a lelkesedésünk volt nagyobb.

Egy kis faluban születtem Markotabödögén, Győr-Sopron megyében, közel az osztrák határhoz.  Itt születtem, itt nevelkedtem. Gyermekkoromban itt éltem át a háború minden borzalmát, élményeim ma is kísértenek álmaiban. A háború végén hittünk a jövőben, hogy minden újra szép lesz.
Emlékszek édesanyám, édesapám szavaira, tanításaikra. Ők hittek a családban, istenben, a becsületben és tisztességben, amit apáiktól örököltek.

Hitben, reményben értetlenül álltunk a kitelepítések és a beszolgáltatások előtt. Milyen rend, ami bünteti a lehetetlen kérést – annyi tejet kellett leadni, amit előírtak, nem annyit, mit a tehenek adtak. A beosztásokat pártkönyv alapján osztották és nem a szakképzetség és a hozzáértés számított.
Édesapám sosem foglalkozott politikával, nem érdekelte a hatalom, csak a fa éltette, amiből kenyeret tett az asztalra. Nem állt kötélnek és így csak silány alapanyagot vehetett, vagy régi bútorokból készített „újat”. Édesapám káderlapja sem munkás, sem paraszt és nem lépett be a tsz-be sem, nem tette lehetővé, hogy gimnáziumba menjek és később álmaim beteljesüléseként orvosnak tanulhassak. Nem vitattuk, de nem is értettük a hatalom erejét és így a győri építőipari technikumba jártam. Értetlenség és félelem volt az Úr. Félelem a verések és a börtöntől. Értetlenség az új értékek jövőjétől és a régiek elvesztésétől.

Hegedüs László Jenő